Vissza a Mensa HungarIQa nyitólapjára
Vissza a Maffia SIG nyitólapjára
Information in English
Maffia
avagy
alkalmazott szociálpszichológia
Bevezetés
A maffia egy játék , amelyet néhány ember (baráti társaságok
vagy éppen ismeretlenek) játszhatnak együtt. A játékhoz
szinte semmilyen segédeszközre sincs szükség a résztvevőkön
kívül, és nincs meghatározva a résztvevők száma sem. A játék
nagy része beszélgetéssel telik, és nem jelent különösebb
fizikai igénybevételt, így életkortól függetlenül élvezheti
mindenki.
Egy maffia partihoz szükséges:
- Néhány játékos: számuk ideális esetben
9 és 18 fő között van.
- Egy helyiség, ahol a játékosokat játék ideje alatt nem
háborgatja senki. Fontos, hogy le is lehessen ülni,
tekintve hogy egy játék is több órán át tarthat.
Nagyon fontos továbbá, hogy a hely a lehető legcsendesebb
legyen : ne szűrődjön be zavaró zaj.
- Legalább 2-3 órányi idő. Szerencsés esetben több
játszmára is van idő, ilyenkor a játék a réstvevők
lelkesedésétől függően akár 6-8 óráig (!) is tarthat.
- Egy játékvezető : ő vigyáz a szabályok
betartására, illetve figyeli az éjszakák eseményeit.
Alapelvek a játékban
Minden egyes játékos egy képzeletbeli város lakóit testesíti
meg. A város lakói két csoportra oszthatók:polgárokra
és maffiózókra. Persze senkinek nincs a homlokára
írva, hogy maffiózó vagy egyszerű polgár, így egy polgár
sosem lehet biztos abban, hogy valaki más polgár-e avagy
maffiózó. A maffiózók a játék kezdetétől ismerik egymást,
tehát tisztában vannak vele, hogy ki tagja a maffiának és ki
nem. A polgárok minden eszközzel igyekeznek visszaszorítani
a bűnözést, míg a maffiózók kínosan ügyelnek arra, hogy ne
derülhessen ki róluk semmi terhelő, miközben megpróbálnak
megszabadulni a legveszélyesebb polgároktól. A játék
valójában a két csoport küzdelméről szól, és a játék
nyertese is az egyik csoport lesz: a maffia, vagy a
polgárok.
A cél mindkét csoport számára a túlélés; ez azonban a
szabályok miatt csak a másik csoport kiirtása árán érhető el.
Így a polgárság célja a maffia tagjainak felfedezése és
likvidálása, míg a maffia igyekszik a lehető legjobban
tévútra vezetni a polgárokat, illetve meggyilkolni a
számukra legveszélyesebb tagokat. A maffiózók általában
lényegesen kevesebben vannak, mint a polgárok.
Egy játékos halála a játékban annyit jelent, hogy a
játékos kiesett; a további játékra nam lehet befolyással.
A képzeletbeli városban a legteljesebb demokrácia
uralkodik. Így a pogárok és a maffiózók is nyílt
szavazással döntenek a felmerülő kérdésekben.
Megszavaztatni az egész társaságot érintő kérdéseket lehet :
amennyiben a többség (tehát a szavazók felénél több
fő) igennel szavaz, úgy a kérdés eldőlt, ellenkező esetben a
szavazás sikertelen. Miután a maffiózók látszólag ártatlan
polgárok, ők is szavaznak minden felmerülő kérdésben.
A játék nappalokra és éjszakákra oszlik.
Nappal a város összes lakója éli szokásos életét: a
polgárok kutatnak a maffiózók után, a maffiatagok védik
inkognitójukat. Az éjszaka ellenben majdnem teljes egészében
a maffiáé : a maffiatagok ekkor gyilkolhatnak. A nappalok
beszélgetéssel telnek, és minden nappal végén a polgárok
elítélnek és felakasztanak valakit. Az éjszakákon mindenki
becsukja a szemét, és lehajtja a fejét. Ezután a maffia
tagjai megpróbálnak megölni valakit; ez némi mozgással jár.
A polgárok eközben figyelhetnek az árulkodó apró zajokra.
Éppen ezért az éjszakákon a lehető legnagyobb csendre van
szükség. A nappalok és éjszakák ciklikusan követik egmást,
ugyanúgy mint a való életben.
Van a polgárok között egyvalaki, aki különeges jogokkal bír :
ő a felügyelő. A felügyelő minden éjszaka végén
rákérdezhet egy játékosra, és a játékvezető tudatja vele,
hogy az a játékos maffiózó vagy polgár. gy a maffia tagjain
kívül a felügyelő az egyetlen játékos, aki biztosan tudhatja
valakiről, hogy az ártatlan, avagy bűnöző. Nyilvánvaló, hogy
a felügyelő a maffia legnagyobb ellensége, így a maffia
tagjai mindenáron megpróbálják meggyilkolni amint
megbizonyosodnak személyazonosságáról. Ezért semmiképpen nem
okos taktika a felügyelőnek a játék elején felfedni magát.
Minél tovább marad élve a felügyelő, annál több
információval rendelkezik, de annál nagyobb a veszély is,
hogy a maffia meggyilkolja. Így a felügyelő játékában a
legfontosabb kérdés az, hogy mikor fedje fel magát a
polgárok előtt, hogy megoszthassa velük az információit.
Előkészületek
- Ki kell jelölni a játékezetőt. A továbbiakban
minden vitás ügyrendi kérdésben ővé a döntő szó.
- Ki kell választani a maffiózókat és a
polgárokat. Erre a sorsolás a legalkalmasabb.
Például egy csomag kártyából kiválasztunk annyi piros lapot
ahány mafiózó lesz, és annyi más színűt ahány polgár lesz :
ezek közül egy különleges is kell, mondjuk a joker ami a
felügyelő lapja lesz. Ezuán a paklit megkeverjük és
kiosztjuk a játékosoknak. A kártyáját természetesen senki
nem mutathatja meg a többieknek. Érdemes a kiosztott
kártyákat kiosztás után beszedni esetleges későbbi
komplikációk elkerülése végett. A játék akkor
kiegyensúlyozott, ha a polgárok száma kb. háromszorosa a
maffiózókénak.
- Ültessük le körben a játékosokat úgy, hogy lehetőleg
mindenki a lehető legjobban lássa a többi játékost.
- Győződjünk meg arról, hogy mindenki ismeri a többiek
nevét.
Szabályok
- A legalapvetőbb szabály : az alább felsorolt
néhány szabályon kívül nincs más szabály. Akármi
megengedett, ami nem ütközik ezen szabályokba, noha nem
illik például felállni és távozni a játék közben, és mondjuk
csak a szavazásokon részt venni. Másrészt az efféle
etikátlan viselkedést a polgárok joggal vélhetik gyanúsnak,
ami gyorsan kieséshez vezethet.
- Senki nem fedheti fel a kilétét úgy, hogy az biztosan
igaz legyen. Tehát pl. bárki bizonygathatja fennhangon
ártatlanságát, de nem mutathatja meg a kezdeti sorsoláskor
kapott kártyáját. Ezzel ugyanis a játék értelmét veszítené.
- A játékvezető soha semmilyen információt nem
szolgáltathat a játokosok számára arról, hogy valaki
maffiózó, polgár vagy esetleg felügyelő. Ez alól csupán a
felügyelő kérdésére éjjel adott válasz a kivétel.
- A már
kiesett játékosok - ugyanúgy, mint a játékvezető - nem
befolyásolhatják a játék további alakulását. Ez a
grimaszokra, felszisszenésekre stb. is vonatkozik.
A játék menete a következő:
- A játék egy különleges éjszakával kezdődik, ez az un.
nulladik éjszaka. Ezen az éjszakán a játékvezető
utasítására mindenki lehajtja a fejét, becsukja a szemét és
elcsendesedik. Ezután a játékvezető megkéri a maffiózókat,
hogy emeljék fel a fejüket és nyissák ki a szemüket.
Valójában a játékvezető csak ekkor tudja meg, hogy kik a
maffiózók, mint ahogy a maffiózók is csak ekkor ismerik meg
társaikat. A játékvezető feladata ellenőrizni, hogy tényleg
annyi játékos emelte-e fel a fejét, mint ahány maffiózónak
lennie kell. Ezután a játékvezető felszólítja a maffiózókat,
hogy hajtsák vissza a fejüket, és.- miután ez megtörtént -
bejelenti, hogy az éjszakának vége. Ez az a pillanat, amikor
mindenki felemelheti a fejét, kinyithatja a szemét, és
megkezdődhet az első nappal. A nulladik éjszaka eseményei
soha nem ismétlődnek meg, a további éjszakákon már senki nem
nyithatja ki a szemét - még a maffiózók sem!
- A nappalok mindig ugyanúgy telnek : általában egy
közvetlen beszélgetés alakul ki amibe bárki szabadon
beleszólhat. Eközben igyekeznek a polgárok rájönni arra,
hogy kik lehetnek a maffia tagjai. A polgárok alapvetően
négy dologra támaszkodhatnak: az éjszakákon hallott
hangokra, az egyes játékosok viselkedésére, nonverbális
jelzésére, az egyes játékosok által képviselt álláspontokra,
szavazásokra valamint a megérzéseikre. Ha a beszélgetés
folyamán valakinek komoly gyanúja támad egy másik játékossal
szemben, a következők történnek:
A játékos megvádolhatja a gyanusítottat. Ez formailag
úgy zajlik, hogy a játékos a játékvezetőtől vádat kér a
gyanusítottra, mire a játékvezető szavazásra teszi fel a
kérdést, hogy a gyanusított bűnös-e vagy sem. A szavazásnak
a játékvezető jelére egyszerre kell lezajlania, és a
vádlotton kívül bárki szavazhat. Amennyiben a töbség (több,
mint a szavazásra jogosultak fele) úgy véli, hogy a
gyanusított bűnös, akkor a játékvezető a gyanusítottat vád
alá helyezi. Amennyiben a többség nem szavaz a bűnösség
mellett, akkor a nappal tovább folyik, mintha mi se történt
volna.
Ha a játékost vád alá helyezték, akkor lehetősége van egy
védőbeszéd elmondására. Ezalatt különleges szabályok
lépnek életbe: A védőbeszéd alatt kizárólag a vádlott
beszélhet, illetve azok, akiknak a vádlott szót ad. A
vádlott a szót akármikor megvonhatja akárkitől. A vádlott
tehát szabadon irányíthatja a beszélgetést a védőbeszéde
alatt. A védőbeszédnek vége, amikor a vádlott vagy a
játékvezető lezárja.
A védőbeszéd után újra szavazás következik, de ezúttal már
a vádlott haláláról : amennyiben a többség az
ítéletet megszavazza, úgy a vádlott azonnal kiesik a
játékból, és azonnal eljön a következő éjszaka : egyetlen
szót sem szólhat senki a következő nappal kezdetéig.
Egy nappal tetszőlegesen sok sikeres és sikertelen vádemelés,
valamint védőbeszéd hangozhat el, de csupán egyetlen
kivégzésre kerül sor. Másrészt minden nappal végén
muszáj kivégezni valakit; a nappalok mindig
halálesettel végződnek.
- A nappalok után az éjszakák jönnek; ezek is
egyformán zajlanak a nulladik éjszakát kivéve. Egy átlagos
éjszaka menetrendje a következő: A játékvezető felszólít
mindenkit, hogy aludjon : csukja be a szemét és hajtsa le a
fejét. Ezután sorban felsorolja az összes játékos
nevét. Miután a játékosok többnyire körben ülnek,
célszerű egy kiválasztott személytől kezdve sorban venni a
játékosok neveit. A nevek felsorolása közben nyílik
lehetősége a maffiának meggyilkolni valakit. A módszer a
következő : Minden maffiózó pontosan egy név elhangzásakor
köteles valamilyen (a játékvezető által jól látható)
jelet adni. Ez a jel egy lövést szimbolizál : a maffiózó arra lő
rá, akinek a nevénél jelzett. Természetesen a maffiózó a
jelzéskor is csukott szemmel alszik, akár az összes többi
játékos. Tanácsos továbbá a jelzést a lehető leghalkabban
megejteni, másképp számíthatunk az élesebb fülű polgárok
kellemetlenkedéseire a következő nappal. A lövéseket egyedül
a játékvezető látja, és összesíti. A maffiának akkor
sikerül gyilkolnia, ha tagjainak többsége (azaz töb, mint a
fele) ugyanarra a játékosra lő. Ez azt jelenti, hogy
négyből három, háromból kettő, kettőből kettő maffiózónak
kell ugyanarra a személyre lőnie ahhoz, hogy a gyilkosság
sikeres legyen. Más esetben a gyilkosság sikertelen.
Következményképpen ha már csupán egyetlen maffiózó van
életben, akkor ő minden éjjel sikeresen gyilkol. Senki sem
szavazhat magára, de más maffiózóra igen. Így elvben
előfordulhat, hogy két maffiózó meggyilkolja a harmadikat.
Nyilván kicsi az esélye annak, hogy a maffiózók véletlen
eltalálják, hogy a többi kire fog szavazni, ezért
elengedhetetlen a kommunikáció az egyes maffiatagok
között. Erre pedig csak nappal adódik lehetőség. Így a
maffia tagjai nappal nem csupán polgárként próbálnak
viselkedni, hanem igyekeznek felvenni társaikkal a
kapcsolatot és megállapodni a következő éjszakai áldozatuk
személyében. Ez történhet apró kézmozdulatokkal,
szemmozgatással, jól álcázott szóbeli utalással, vagy
bármely más módon. A polgárok persze vadásznak az efféle
jelzésekre, és akit ilyenen kapnak rajta, az máris a nyaka
körül érezheti a hurkot.
A nevek felsorolása után a játékvezető felszólítja a
felügyelőt, hogy nézzen fel és kérdezzen rá valakire. Ez
persze nem hangos kérdést, hanem valamilyen csendes
mutatást jelent; a lényeg csak az, hogy a játékvezető
egyértelműen lássa, hogy a felügyelő kire kérdez rá.
Ezután a játékvezető csendben, pl bólogatással tudatja a
feügyelővel, hogy a kérdezett személy maffiózó-e vagy sem. A
többi játékosnak sem a kérdezett személyről, sem a válaszról
nem lehet tudomása. Ezután a játékvezető felszólítja a
felügyelőt, hogy hajtsa vissza a fejét és csukja be a
szemét, majd kis idő elteltével bejelenti, hogy az éjszaka
véget ért. Ekkor árulja el a játékvezető azt is, hogy
meghalt-e valaki az éjszaka folyamán. Ezt természetesen még
a maffiózók sem tudják, hiszen senki sem láthatta a többiek
szavazatát. Ezután kezdetét veszi a következő nappal.
- A játéknak akkor van vége, amikor a játékvezető
ezt bejelenti. Ez akkor történik meg, ha
- - Minden maffiózó kiesett.
- - Ugyanannyi, vagy kevesebb polgár van, mint maffiózó.
Ekkor ugyanis a maffiózók nyugodtan felfedhetik kilétüket,
mivel nappal minden szavazást meg tudnak akadályozni,
megbeszélhetik, hogy kit öljenek meg, éjjel pedig szabadon
gyilkolhatnak.
Megjegyzések
- Játékvezető
Amennyiben gyakorlott társaság játszik, nem kell feltétlenül
a játék előtt kiválasztani a játékvezetőt, hanem megoldható,
hogy az első halott legyen az. Ebben az esetben a
nulladik éjszakát egy játékos vezényli le, persze csukott
szemmel, és lehajtott fejjel. Ezután az első nappal ugyanez
a játékos végzi a szavaztatásokat, majd az első nappal
kivégzett lesz az első éjszakától kezdve a játékvezető.
(Itt ugyanis már figyelni kell a szavazatokat, tehát nem
lehet a játékvezető egy csukott szemű játékos.)
- Idő
Sűrűn előforduló probléma az, hogy egy nappal megakad :
látszólag senki sem gyanusabb, mint a többiek, és a
játékosok nem tudnak dűlőre jutni. Miután így a nappalok a
végtelenségig húzódnának, érdemes időkorlátozást szabni. A
játékosok számától függően 10-30 percet adhatunk egy-egy
nappalra. Az idő elteltét a játékvezető figyeli, és
amennyiben az idő kivégzés nélkül jár le, véletlenszerűen
sorsol ki egy halottat. Természetesen a játékosokat
figyelmeztetni kell az idő múlására. Ilyen esetekben a
kisorsolt halottnak célszerű egy néhány mondatos utolsó szót
engedélyezni.
- Védőbeszéd
Érdemes lehet a védőbeszédek idejét is korlátozni, másképp
előfordulhat, hogy 10 percig is egy-egy védőbeszédet
hallgatnak a játékosok. Különösen akkor fontos ez, ha a
nappalok ideje amúgy korlátozva van.
- Változatok
Szinte minden társaság, ahol rendszeresen játszák a maffiát
kidolgozott saját apró vagy nagyobb szabálymódosításokat,
új szabályokat. Egy változat használhatósága attól függ,
hogy nagyjából azonos esélye van-e a maffiának és a
polgárságnak a nyerésre. Az itt ismertetett szabályok
többé-kevésbé biztosítják ezt a kényes egyensúlyt kezdő és
gyakorlott játékosok esetén is, mint azt jónéhány játék
tapasztalata mutatja. Egy szabály megváltoztatása gyakran
egy sor egyéb változtatást vonhat maga után és így más
változatok keletkezhetnek.
Észrevételeidet, kérdéseidet ide küldd:
Kuba András,
jzp3210@stud.u-szeged.hu
Legutolsó módosítás időpontja:
1997. január 2.